Kiborult a bili Washingtonban. Obama elnök leváltotta McChrystal afganisztáni főparancsnokot, miután a Rolling Stone magazin a tábornokról készült riportjában szinte a teljes politikai vezetés kritikus, sőt sértő megjegyzéseket kapott. Az utód David Petraeus tábornok lett, aki a kis híján kudarcba fulladt iraki háború “megnyerése” után hasonló, ha nem még nagyobb zűrt örökölt.

Obama azt üzente McChrystalnak, hogy “fogja be a kib***ott száját”, James (Jim) Jones, az elnök biztonságpolitikai tanácsadója egy “1985-ből itt ragadt bohóc”, és “valami francia miniszterrel fogunk vacsorázni, kib***ott b*zi az egész”. A Rolling Stone magazin napokban megjelent monstre portréjában Stanley McChrystal tábornok, afganisztáni főparancsnok és kollégái keresetlen és gúnyos szavakkal beszélnek a háborúról, a politikai vezetésről és “Stan”, a négycsillagos tábornok életútjáról és mindennapjairól.

A washingtoni vezetés agyvizét felforraló cikkben szinte minden fontosabb tisztviselő megkapja a magáét: James Jones mellett Joe Biden alelnök, akinek a nevével is tréfálkoznak, Karl Eikenberry afganisztáni USA-nagykövet és Richard Holbrooke afganisztáni elnöki különmegbízott is – “Ó ne, megint egy e-mail Holbrooke-tól, nem akarom megnyitni” – mondja a levelezését olvasó tábornok. Nem marad kritika nélkül Barack Obama elnök sem, aki McChrystal egyik segédtisztje szerint mikor először fogadta a tábornokot, felkészületlen volt, azt sem tudta, hogy ki az, aki “vezetni fogja a kib***ott háborúját”.

Érdemei elismerése mellet…

Washingtonban gyorsan léptek: a hadszíntérről hazarendelt főparancsnok hiába próbálta meg önkritikával és Obama méltatásával menteni a helyzetet. Az elnök elismerte a tábornok érdemeit, de a cikk által mutatott rossz példára hivatkozva leváltotta Stanley McChrystalt.

A Rolling Stone McChrystal-portréja azonban korántsem a politikai vezetést anyázó katonákról szól. A hosszú cikk az afganisztáni háború, az amerikai katonai és politikai vezetés által megvalósítani próbált COIN (counter-insurgency – “felkelő-ellenes”) stratégia problémáit is részletesen elemzi. Az írásból kibontakoznak a botrányos megjegyzések mögött álló konfliktusok is.

McChrystal Obamával: én vezetem a kib***ott háborúdat (Fotó: Pete Souza/White House)

McChrystal éppen egy éve, 2009 júniusában váltotta David McKiernan tábornokot. “Stan” romló biztonsági helyzetet örökölt, melyet a COIN-stratégia alapján kívánt megoldani. Ennek a lényege az ellenállókat minél jobban leválasztani a lakosságról: kerülni a civil áldozatokat, erőfeszítéseket tenni a fegyveres ellenállással szembeni békés és vonzó alternatívák, a közbiztonság, munkahelyek megteremtésének elősegítésére, és emellett minden erővel küzdeni a fegyveres ellenállók ellen.

Repedések a szövetségen

A stratégia nem bukott meg, de egy év után egyelőre csak a problémák szaporodtak. A megemelt csapatlétszám, a megkezdett offenzívák ellenére eddig nem sikerült látványos sikert elérni, de az amerikai és szövetséges katonák halálozási aránya megugrott. A civil áldozatok miatt gyakorta kell magyarázkodni, az amerikai csapatok frusztráltak a fegyverhasználat korlátozása miatt, miközben több szövetséges állam is az esetleges kivonulást kezdte pedzegetni.

A tálibok, akik Afganisztán helyett az elvben szövetséges Pakisztán hegyei között gyülekeznek, továbbra sem szándékoznak megadni magukat, holott az amerikai katonai-politikai vezetés, egyes tálib vezetők és az afgán kormány részéről is lenne hajlandóság tárgyalásra. A probléma másik gyökere viszont az afgán kormány maga – hiába van már többé-kevésbé kiépült államigazgatás, százezresnél nagyobb hadsereg és rendőrség, a rendszer korrupt és gyenge – Barack Obama emiatt tavasszal már Hamid Karzai afgán elnökkel is összezördült.

McChrystal szemszögéből az amerikai elnök és tanácsadói köre is kritikus szereplő. A politikai vezetésben sokféle elképzelés ütközik arról, hogy pontosan mit kellene tenni, és a katonák szerint a politikusok egységes fellépése nélkül nem lehet megoldani az afgán kérdést. McChrystalnak kezdettől problémás volt a viszonya az elnökkel és embereivel.

Mcchrystal  Petraeusszal: egyik elkezdte, a másik be is tudja fejezni? (Fotó: Bradley A. Lail/Centcom)

A botrányos cikk előtt korábban is kiszivárogtatások, nyilvánosságra került dokumentumok terhelték a politikai és a katonai vezetés kapcsolatát. McChrystalnak Eikenberry nagykövettel is meggyűlt a baja egy januárban nyilvánosságra került dokumentum miatt. A tábornok úgy érezte, hogy a nagykövet a célok megvalósításában cserbenhagyta őt. Ez nem lényegtelen, mert a hozzáértők szerint az iraki káosz megoldásának az egyik kelléke épp az volt, hogy Ryan C. Crocker bagdadi nagykövet jól együttműködött az iraki helyzetet megoldó parancsnokkal, David Petraeus tábornokkal.

Megint megmentheti Amerikát

Petraeus tábornok előtt most ott a lehetőség, hogy másodszor is megmentse az Egyesült Államokat egy Vietnam-méretű pofára eséstől. Vietnam emlegetése már csak ezért sem túlzás, mert idén a 2001 óta tartó afganisztáni háború megelőzte hosszúságban a vietnamit, és bár áldozatokban nem közelítette még meg, 2010. május végén Afganisztánban is ezer fölé emelkedett az amerikai koporsók száma.

Az “iraki hős”, a Rolling Stone szerint “tanárkedvenc stréber” megjelenésű, intelligens és művelt David Petraeus “kígyóevő, lázadó Jedi parancsnok” elődjéhez képest sokkal jobban mozog a politikai pályán, és jó a viszonya a McChrystal által kritizált vezető tisztségviselőkkel is. Petraeus Irak után a közel-keleti, iraki, afganisztáni, pakisztáni műveleteket irányító Középső Parancsnokság (Centcom) vezetője lett, és ilyen minőségében együtt dolgozta ki az afganisztáni stratégiát McChrystallal.

Ezt a stratégiát most Petraeusnak is kell kiviteleznie, mivel kinevezésének bejelentésekor az amerikai elnök azt mondta, hogy a parancsnok változik, a stratégia nem. A tábornoknak elvileg még egy éve van a feladat megoldására, mivel Obama elnök – bár az elképzelés azóta “puhult” – 2011 nyarán szeretné megkezdeni az amerikai haderő kivonását. Ez nem a háború végét jelentené, de azt igen, hogy addigra döntő változást kellene kicsikarni Afganisztánban.

Nagyjából ennyi idő elég volt Petraeusnak, hogy 2007-2008-ban rendet tegyen a szövetséges bevonulás után anarchiába züllött Irakban. Azt azonban egyik szakértő sem felejti el sosem megjegyezni, hogy Afganisztánban a helyzet más, mint Irakban. Leginkább jóval bonyolultabb. Afganisztán területén Nagy Sándor óta a szó tiszta értelmében vett katonai győzelmet még nem aratott senki, vagy csak rövid időre. Győzelemre már a stratégák sem gondolnak, inkább olyan helyzet megteremtésére, amiben ki lehet vonulni anélkül, hogy pillanatokon belül összedőlne Afganisztán.

Hirszerző