Mint már számtalanszor említettem, a megfelelő parasztállomány kinevelésének rendkívül fontos részletkérdése a minőségi utánpótlás biztosítása. Ahogy a jobbágyság odafigyel a marha hágatására, és nem bízza a jószág eszére a szaporodást, nekünk, uraknak is oda kell figyelnünk arra, hogy parasztjaink megfelelő módon gondoskodjanak utódokról.

A párzás igencsak bonyolult folyamat, ami könnyen leterheli a jobbágy felfogását, ezért részünkről is odafigyelést igényel. A munkaképes utódok megfogantatásához az kell, hogy a parasztok szakszerűen hajtsák végre párzás műveletét, nem bízhatjuk ezt az ostoba elméjükre.

Nem elhanyagolandó problémák ezek. Olyan gondokkal állunk szemben, mint például hogy miközben a hímnemű paraszt magáévá teszi asszonyát, előfordul, hogy megharapja, és kárt tesz a termékeny asszonyi testben. Ugyanakkor az is könnyen megtörténhet, hogy az asszony örömét meri lelni a megtermékenyítés folyamatában, elveszti önuralmát, és kárt tesz a társában. A parasztasszonyok ilykor megkarmolják a megtermékenyítő félt, vagy kinyomják annak szemét, megfosztván társukat látásától, ezáltal pedig lehetetlenné teszik a földművelési eszközök térbeli behatárolását. A hágás műveletét parasztjainknak kötelességtudóan kell végrehajtaniuk.

Ezen célból már serdülő  kortól családcentrikusságra kell ösztönöznünk parasztjainkat. A legény mellé asszony kell, az asszonynak pedig gyermekekkel kell megajándékoznia férjét és a birodalmat. (A parasztasszony ura alatt természetesen a birodalmi úr értendő, a nőstényt megtermékenyítő egyed pedig csupán a férje. Ily módon egy úrnak minden parasztasszony a házastárs kötelezettségeivel kell szolgálnia, az úr pedig élhet ezzel a lehetőséggel, amennyiben kedve tartja.)
Annak érdekében, hogy a szaporodás megfelelő hatékonysággal működhessen, programszerűen kell történnie, mégpedig a lámpaoltást követő öt percben, és minden ivarérett paraszt számára kötelezővé kell tenni. Az idő rövidsége annak tudható be, hogy a szaporodás a paraszt számára nem örömszerző eszköz, hanem a birodalom fejlődését szolgáló tevékenység. Csupán az úr számára megengedett, hogy élvezetből és élvezettel folytasson nemi aktust. Ez ugyan kegyetlennek tűnhet elsőre, azonban mint minden más dolog a paraszttartás poétikájában, ez is csak nevelés kérdése. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy hozzáértéssel és szakszerűséggel az ostoba paraszt egyénisége ingatag és könnyen formálható oly módon, hogy az hasznunkra és kedvünkre váljék.
Amennyiben egy bizonyos előre megszabott időn belül a paraszt képtelen asszonyát vemhessé tenni, akkor más paraszt lép helyébe, és ő másik asszonyhoz kerül. Ily módon természetesen a házasság szentsége is (melynek kidolgozására majd a közeljövőben részleteiben is sor kerül) megszűnik. Azon parasztasszonyok illetve parasztlegények, amelyekről idővel bebizonyosodik, hogy meddők, illetve ivartalanok, ki lesznek köttetve a téren megszégyenítés céljából, hogy láthassa mindenki: meddőnek lenni nem helyénvaló.

Forrás : http://parasztfigyelo.blog.hu/2010/05/27/az_utanpotlas_biztositasa_ii_resz_a_csaladtervezes