Valóban lehet különbséget tenni a hazugság, füllentés, csúsztatás, ferdítés, blöff és a valótlanság állítása között, vagy ezek egyszerűen egymás szinonimái? Megengedett-e a hazugság, ha szomorúságot, bajt szeretnénk elhárítani? Egyáltalán miért hazudunk?
Állítólag még az állatok is képesek hazudni, ráadásul nem csak akkor, ha az életük vagy az utódjaik védelme a cél. A macska, aki keserves nyávogással állítja fel a gazdit a kedvenc foteljéből, hogy visszafoglalhassa azt, a kutya, aki szívszaggató tekintettel, bicegéssel erőszakolja ki a simogatást és a finomságot, majd vígan tovaüget.
A szakértők szerint azonban a hazugság – ennek ellenére – emberi dolog. – Nincs olyan gyerek, aki ne ismerné a hazugság minden árnyalatát. Ha őszinteségre nevelünk is, amint kilépünk az ajtón, beleütközünk az első reklámba a hirdető táblán, vagy a szomszéd erőltetett mosolyába az utcasarkon, és máris ott virít ránk a hazugság mindenféle változatban
– Kivédhetetlen, – mondja Csábi Orsolya pszichológus – még a tudatunk alapszerkezete is olyan, hogy a tudati működésünknek a tudattalanunk közel 90%-át teszi ki, azaz még magunkkal sem közöljük az igazságot.
A szakember hozzáteszi, nehéz eldönteni, hogy ez utóbbi hazugság vagy önvédelem-e.
– Ezeket a pszichológia tudattalan énvédő mechanizmusoknak nevezi. Vagyis itt az én védelmén van a hangsúly.
A hobbihazudozók
A pszichológus ugyanakkor úgy látja, a hazugság egyeseknek túlélés, másoknak hobbi. Emese egyik barátnője az utóbbi kategóriába tartozott, de a lány csak hosszú idő után döbbent rá, hogy alig van igaz mondata. – Magam sem tudom, mit miért mondott, de lényegében mindent kiszínezett, elferdített, kiforgatott. Előfordult például, hogy lemondott egy találkozót, mégpedig arra hivatkozva, hogy a haldokló kiscicáját viszi a dokihoz. Én persze szörnyen sajnáltam szegény jószágot, tulajdonképpen az egész délutánomat elrontotta a hír, amiről később megtudtam: egy betű sem igaz belőle. Fura, de ettől nem megkönnyebbültem, hanem szörnyen megharagudtam a barátnőmre és próbáltam megérteni, mi értelme volt ennek a kegyetlen hazugságnak.
Emese egyébként is utálja a hazugságot, bár nem ítéli el annak minden formáját. – Velem is előfordult már, hogy füllentettem, mert nem akartam valakit megbántani. Erre ugyan nem vagyok büszke, de szerintem nem csak az a különbség köztem és a nagydumás barátnőm között, hogy ő sokkal gyakrabban ferdítette el a valóságot.
A füllentés árnyalatai
Abban a legtöbb ember egyetért, hogy vannak bocsánatos hazugságok. Velük együtt Csábi Orsolya sem tartja okos dolognak, ha minden valótlan mondatot ugyanúgy ítélnénk meg.
– Amikor valaki úgy ítéli meg, hogy az igazság nem felvállalható, mert azon keresztül olyan következményekkel kellene szembesülni, amely a hazug fél számára pillanatnyilag túl kockázatos, akkor hazudni fog. Ebből fakadóan a hazugság elítélése, vagy el nem ítélése sok mindenen múlik. Szempont a hazudozó motivációija, vagyis, hogy adott pillanatban miért hozza meg a döntését. Szempont az is, mennyire károsítja meg a másik felet, és az, hogyan reagálna az igazságra a másik fél. Tehát mindez nagyon sok mindenen múlik, és annyira komplex és átláthatatlan, hogy személy szerint nem szívesen bonyolódok bele abba, hogy ítélkezzek mások igazmondási szokásain. Az őszinteséget és a megfelelő formába öntött igazságot azért hatékonyabb kommunikációs eszköznek tartom a hazugságnál. Aláhúzva, hogy itt mind a kettőnek jelentős szerepe van. A tartalom és a forma ebben a helyzetben elválaszthatatlan.
Figyelj, és buktasd le!
Dia viszont arra büszke, hogy neki nem lehet hazudni. – A gyerekeim és a férjem már meg sem próbálják, csak nevetnek, hogy beépített hazugságvizsgáló működik bennem. De a dolog valóban működik, olyannyira, hogy amikor kártyázunk, azonnal kiszúrom, ha valaki blöfföl. Még azokon is felismerem a ferdítés jeleit, akiket akkor látok először, de ha valakit régebbről ismerek, esélytelen, hogy becsapjon. Annak ellenére, hogy nem vagyok képes tudatosan figyelni a már-már közismert jeleket.
Csábi Orsolya szerint sem érdemes túlmisztifikálni ezt a dolgot, de a hazug ember valóban lebuktatja saját magát, hiszen a viselkedéses jegyeiből gyorsan kiderül, igazat beszél-e. – Aki hazudik, annak mindig van valami gyanús a viselkedésében. Ahogyan mozog, beszél, amilyen a beszédtempója, ritmusa, a hangmélysége. Lebuktatja ahogyan néz, vagy a testhelyzetét változtatja, a kezét a szájához vagy a füléhez emelheti. Minél jobban ismerünk valakit és minél jobban megtapasztaltuk a vele való kommunikációt eltérő helyzetekben, annál jobban felismerhető, hogy mikor nem mond igazat nekünk. Csak egy kis odafigyelés kell hozzá.
pink.hu
